Az író felolvasott egy részletet, amiből fény derül arra, honnan ered a mű címe. Lackó Györgyné könyvtárvezető bevezetője után a 16 órától kezdődő rendezvényen félszázan figyeltek a fiatal író reflexióira, melyek Gyula Ferencné kérdéseire reagáltak. A jó humorú és igen közlékeny közszereplő hamar magához ragadta a szót és vallott az alkotás mikéntjéről, a kötetek születésének körülményeiről, a szegvári boldogságos és nehéz gyerekkorról, a vidékiség és a többgenerációs együttlét esendően szarkasztikus pillanatairól. Mesélt a felsőoktatásban töltött évek kalandjairól és arról a korán jelentkező költői, írói hajlamról, ami soha nem hagyta nyugodni, és végül a fővárosi forgatagba hajszolta nem mindennapi módon veszélyeztetve saját egzisztenciáját. A kérdésekből és az adott válaszokból kiderült, hogy számára fontos a generációk küzdelme és viszonya, ezen belül a beleszületett terekből való kiszabadulás ábrándja, álma és/vagy valósága, valamint a sorskönyvből való kilépés, a szabadságélmény átélése, az önmegvalósítás során szerzett sebek szerzése, a karaktereiben, akiket szerepeltet, az esendő figurák csalódásai és konfliktusai. A nagyszülők, szomszédok, rokonok történetmeséi, mítoszai, sztorijai sokszor álmodozások, óhajok, s gyakran hamis legendákon, pletykán alapulnak. Igen sokszor a fanyar humor eszköztárával és a cselekmények váratlan fordulataival mosolyra fakasztó író olvasóival is együttérez, amikor a kelet-, közép-európai „kisember” botladozásait figurázza. Az életrajzi elemeket is tartalmazó írások kritikái már egy korán érett és népszerű szépírót vesznek górcső alá. A moderátor kérdései, Nagy Zsigmond tanár úr felolvasott szemelvénye és Balog Otília tanárnő bónusz kérdései is megadták a hangulatát az összejövetelnek. A kortárs író a beszélgetést követően az olvasóteremben dedikált, közben tovább ismerkedett rajongóival és olvasóival.

A Grecsó-kötetek szép számmal kölcsönözhetők a könyvtárban. A rendezvényt a Nemzeti Kulturális Alap Szépirodalom Kollégiuma támogatta.

Horváth Lajos