Érdekes egybeesés, hogy az 1985-ben, Berettyóújfaluban született zenész vezeték neve is összecseng hivatásával.

A fúvószenekar tagjaként, édesapám vadászkürtön játszott, 92’-ben pedig elérkezett az ideje, hogy három osztálytársammal (akikkel azóta is jó kapcsolatot ápol) beiratkozzam a zeneiskolába- mesélte Hegedűs Imre. Akkor még alsó tagozatos éveimben jártam és édesapám biztatására kellett volna hangszerválasztáskor a vadászkürtöt mondanom, azonban harmadikként a sorban elfelejtettem a zeneszerszám nevét.

Utólag egyáltalán nem bánta, hogy a trombitát választotta hangszeréül, hiszen könnyedsége, formája azóta is elvarázsolja. Az alapokat Tóth Gyulától sajátította el, hat évig volt a zeneiskola tanulója, közben viszonylag hamar - egy év után - Szilágyi Péter igazgató-karnagy ifjúsági fúvószenekarában játszhatott. Ebben az időszakban döntött úgy, a hivatása a zene lesz. Az ezredfordulón kezdte középiskolai tanulmányait a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolában, ahol a szintén berettyóújfalui gyökerekkel rendelkező és egykori zeneiskolai növendék, Győrfi Zsolt tanítványa volt.

A karrier kezdetét a középiskolai évek hozták el számára

Ebben az időszakban ismerkedett meg legjobb barátjával Szentpál Roland tubaművésszel, ő vezette be a kamarazenészek világába. Tagja lett a művész által alakított tízfős rézfúvós formációnak. A majd tíz évig működő együttessel Magyarország számos pontján, Európa nagyvárosaiban, Koreában és Dubaiban is zenéltek. A külföldi turnéiból merített tudás és tapasztalatszerzés szakmai karrierjéhez nagyban hozzájárult. Felsőfokú tanulmányait megyeszékhelyünkön a Debreceni Zeneművészeti Egyetemen, trombita szakon végezte. Saját bevallása szerint soha nem készült pedagógiai pályára, ugyanakkor az élet úgy írta, hogy a felsőoktatás harmadik évfolyamában Szilágyi Péter felkérésére immár tanítóként fél évre visszatért a zeneiskola falai közé trombitát oktatni.

„Az egyetem után két évet játszottam a Nagyváradi Filharmonikus Zenekarban, majd újra Berettyóújfaluban tanítottam”

A zenészek pályája sokszor alakul úgy, hogy adódik egy lehetőség, amivel élni kell, és ez az út Imrét ismét külföldre, Franciaországba vezette. A már tapasztalt trombitás négy évet turnézott egy szimfonikus zenekarral. Az ország összes nagyvárosában megfordultak és olyan neves zenészeket kísértek, mint Demis Russos, a Gipsy King tagjai vagy Bobby Solo. Berettyóújfalu azonban mindig biztos pont volt az életében. Franciaországi szerződése végén karrierje kiindulópontjához, szülővárosába tért vissza, oda, ahová mindig is tartozott, lelkileg, családja okán. Zenész menyasszonyával együtt a városba költöztek, házat vásároltak és együtt zenélnek jelenleg is a Nagyváradi Filharmonikus zenekarban. Közben pedig számos teendője lett. 2015-ben az ifjúsági fúvószenekar karnagya lett. Annak a zenekarnak, amelyben a kilencvenes évek elején elindulhatott zenei pályája, és amelynek 51 éves múltját új célok megvalósításával szeretné őrizni. 2018 augusztusától pedig a városi zeneiskola tagintézmény-vezetői feladatait is ellátja.

A siker kulcsa: rövidtávú, megvalósítható célokat kitűzni

Hegedűs Imre büszke arra, hogy a félévszázados zenekar és egyben az iskola vezetője lehet. Legfontosabb irányvonalának az utánpótlás biztosítását tartja. A legelső lépést, amellyel a régóta sürgető problémát szeretné orvosolni, már megtette. Tízfős, kis létszámú zenekari csoportot hívott életre a legkisebb korosztályban és további ambíciókkal tekint a jövőbe. Több mint kettőszázötven zeneszerető diák tanul zenét az intézményben, tizenhét agilis pedagógustól. Hamarosan, már idén tavasszal új zeneiskola építése kezdődik el a városban, mely újabb feladatokat és lehetőségeket biztosít a továbbfejlődéshez. Az intézmény vezetőjének elképzelései szerint az épület modern infrastrukturális körülményeit kihasználva, kamaracsoportokat is kialakítanak. Ezzel az iskolában tanuló gyerekeket juttatják újabb közösségi élményekhez, ez elengedhetetlenül fontos a zenei „pályántartáshoz”. Ennek első közönség felé szóló momentuma az április 9-i hagyományteremtő koncert: történetükben először kamaraprodukcióikkal mutatkoznak be az intézményben tanulók. Az új zeneiskolai épületben egy hangverseny terem is helyet kap, itt minden adott lesz ahhoz, hogy modern környezetben, folyamatosan gyakorolhassák produkcióikat a gyerekek. Hegedűs Imre egy régi hagyományt is felelevenített: az iskola életében egykor fontos eseményt, a volt növendékek hangversenyét rendezték meg újra. Elképzelései szerint a jövőben regionális trombita versenyt is rendeznek majd, nyáron pedig zenei tábort szerveznek a diákoknak, melyen tanszaktól függetlenül, bárki részt vehet. Az intézményvezető apró lépésekkel kívánja megvalósítani elképzeléseit.

A sok munka meghozta gyümölcsét

Legfontosabb küldetésének a fúvószenekar menedzselését említette: „ha egy városban jól működik a zenekar, egyre több gyermek választja a zenei pályát, ezzel együtt pedig az utánpótlás is biztosított lesz. Ez egy szép és jövedelmező szakma, a zenész a világ minden pontjára eljuthat vele.”

A 2015 óta általa koordinált fúvószenekar nagy átalakulásokon ment keresztül. Kisebb lépésekkel jutottak el a mai felálláshoz: régi diákokkal – akik példaként szolgálnak a felnövőknek -, sok munka után a 2015-ös karácsonyi koncerten újra megszólalhatott az egykori nagy hagyományú fúvószenekar. 2018-ban az ötvenéves jubileumon már egy jól összeszokott fúvós együttes mutatta meg tudását a Kabos Endre Városi Sportcsarnokban. A harminc aktív zenekari tag az elmúlt három esztendőben egyre több fellépést vállalt. Hamarosan két fúvószenekari találkozón is részt vesznek majd. Az idei nyár további feladatokat tartogat számukra: újra Balatonfenyvesen táboroznak, ahol egy héten keresztül, közel 100 diákkal dolgoznak és nyaralnak együtt.

Ezek azok az apró, de előremutató és céltudatos lépések melyekkel Hegedűs Imre az elmúlt években - követve az elődök példáját - városunk zeneiskolájának és zenekarának életét vezényli, és éppen alig 30 évesen újra szülővárosába csöppenve nagy feladatot vállalva áll helyt a mindennapokban. Azért, hogy számunkra ünnepnapokon varázsoljon zenei élményt, vagy boldogságot az éppen elismerően tapsoló, hangszeren játszó gyermeküket hallgató szülőknek.

Kogyilláné H. Szófia