A felvidéki származású népzenekutató előadásában arról beszélt, milyen volt régen és milyen ma a népmese. – Hajdanán a népmese az emberek életének egyfajta irányelveit biztosította. Ezekben a szövegekben alakultak ki azok a minták, melyek szerint az emberek az elvárt viselkedésmódokat megismerhették, illetve amelyek arra szolgáltak, hogy az egyes társadalmi konfliktusokat hogyan tudják kezelni. Egy sor olyan közösségi szabályozóra hívja fel a népmese szövege a hallgatóság figyelmét, melyek nélkül nem képzelhető el az értelmes emberi lét. Ez volt eredetileg. Aztán ezeket az írásokat elkezdték különféle könyvekben átszerkeszteni, kigyomlálni, egyre jobban összetömöríteni, lerövidíteni. A kötetekbe beírva megváltoztatták a nyelvezetét, a stilisztikai képét ezeknek a szövegeknek. Átformálták, a regény vagy novella mintájára próbálták átfogalmazni őket. Innen már csak egy lépés volt, hogy a könyvben sem élt meg, elkezdték dramatizálni és animálni a meséket, így jöttek létre a különböző rajzfilmek – tudtuk meg.

Az előadáson a „Pál István mesél – Egy nógrádi magyar pásztorember mesekincse” című könyvet is bemutatták. Dr. Agócs Gergelyt erről a kötetről is kérdeztük. – 1992-ben találkoztunk Pál Istvánnal. Nagyon sok információt kaptunk, és rengeteg dolgot tanultunk tőle. A dudásság mesterségét, a furulyakészítés tudományát, különféle gyógyítási eljárásokat, illetve a mesemondás mikéntjeit is elsajátítottuk tőle. Úgy gondoltam, az ő mesemondási gyakorlata érdemes arra, hogy közreadjuk. A könyvnek két melléklete – CD és DVD lemez – is van. A DVD-n megtekinthető, hogyan mesélt Pista bácsi. Azért nagyon fontos, hogy ezt megnézhessék az emberek, mert a mesemondásnak nemcsak akusztikai, hanem vizuális élménye is van. Nagy szerencsénk, hogy még ilyen hagyományőrző mesterekkel tudtunk találkozni – mondta Dr. Agócs Gergely, aki fogadott nagyapjaként tekintett Pál Istvánra.

Az előadást az etnográfus mesemondása tette teljessé, aki Zsíros-Bújdos Balázs történetét mesélte el a közönségnek.

Sz.M.